Featured

Ketrectudat – Szakráltudat

Tudatunk számára, a Világfejlődésben most olyan helyzet állt elő, mint annak az állatnak a helyzetében, aki ketrecben születvén és nevelkedvén, egyszerre csak a nyitott ketrec-ajtóval találja magát szemben.

Az állat tudata – ez esetben –„ketrectudat”, és nem is ismer mást.

A Mindenség Világa, az ő számára, a ketrec-környezetének a minősége. Érzi, hogy léte e környezet által determinált, természetesnek veszi és elvárja a gondoskodást, miközben csupán „naív”, szubjektív sejtései vannak a „külvilágról”.

A ketrecajtó kinyílásával, számára, eljött a „minden-ségbe” való lépés lehetősége.

Ekkor, felfogni sem képes még e „világmindenségnek” mint az eddigi világához képesti „szabadságnak” a minőségét, az ebben való lehetőségeit (mint példánkban Galvani), továbbá a ketreclét-tudatának – amit eddig teljes (nagyjából „mindent tudó”) tudatvilágának hitt – az Új Tapasztalások révén való alapvető és Totális leendő megváltozásának a jelentőségét.

Az állat, kezdetben ki sem lép ketrecéből, csak kinéz az ajtón, később, kint pár lépést tesz. Egy idő múlva már napjában többször is, rendszeres felfedező utakra jár, majd eljön az idő, amikor kint is alszik, kint akár több napot is eltölt.

Végül, kívül, „természetes létkörnyezetében” kezdi berendezni új életét, és volt ketrecét – mint „köldökzsinórt – csupán „etetőként” használja.

Ez akkor következik be, amikor a „génjeibe”, az „ösztönébe” kódolt, a hajdan dominálisan működő tudatminősége felébred addigi „álmából” – emberlény esetében ez a léttudat feletti Szakráltudat (ösztön, lélek) „felébredését” jelenti – és ez, a további egyéleti létének a vezetésében dominanciához jut.

Végül, ha már megoldotta külső létfeltételeinek biztosítását, a ketrecbe többé már nem tér vissza.

Ekkor válik tudata képessé arra, hogy volt ketrec-létére, és volt ketrec-tudatának hajdani minőségére, Teljes-séggel Rá-lásson.

Emberlénységünk eddig, a maga ketrec-tudatában, a maga ketrectudatával élt.

Tudatunk eddigi ketrece a múlt-determinált, anyagsági tapasztaláson alapuló léttudat (volt).

Most, a Mindenség Fejlődésének a 7S alá való lépésével – lévén tudatfejlődésünk felnőtt, megérett a Tiszta Tudatba való Lépésre – tudati ketrecünk ajtaja kinyílt, annak következtében, hogy megnyilvánultságaink eddigi állapot-sága – vagyis determináltságunk minősége a Felsőbb dimenziókban – Alapvetően Megváltozott!

Ez jelenti valójában a földi Elt-ben (emberilény tudat), a mintegy negyvenezer éve már előre pontosan évre (2000-re) ismert, és azóta is az Elt-ben folyamatosan tudott un. „Világ-végének” a bekövetkeztét, és az un. „Feltámadás”Megkezdődését, tudatunk számára!

Most ketrectudatunkban a nyílt ajtó létének első perceit, legfeljebb első óráit éljük.

A ketrecajtó hiányát még észre sem vesszük, és ha igen, még szinte ügyet sem vetünk rá.

Még csak nem is értjük ma, ha valaki, valamiféle „Feltámadásról” beszél, mert anyagdeterminált felfogásunkban a „Világvégét” csakis Anyagsági értelemben keressük, holott jelen tudatminőségünk – mint „Lényeg-ségünk” – „Világvégé-jéről” van most szó!

Ezen információ a Mindenség Tudásától származó információ-minőség.

Z. G. Péter
2002 évben

Featured

Egyetemes Elrendező Elv

Tegnap beszélgettünk Ádámmal az Egyetemes Elrendező Elvről.

Értem én az Egyetemes Elrendező Elvet (azt szoktam mondani, hogy “okos vagyok” (s ez igaz is)), de nem érzem.

Az eszemmel fel tudom fogni; van hitem; tudom, hogy működik a Mindenség; tudom a helyemet a Teremtés Rendjében; s tudom, hogy a Szellemem Útját élem; és mégis, valahogy az Egyetemes Elrendező Elv lényege nem hat át.

A személyiségem, az egyéleti létezésem akadály abban, hogy tudatosan rákapcsolódjak ezen Elvre. A személyiség fél, irányítani és állandóan cselekedni akar, és uralni akarja az élet.
Pedig igazán nem a személyiség vezeti az életemet. Már rég a Belső Lényem hangjára cselekszem. És tegnap megláttam, hogy ez így igaz, de nem 100%-ban. Megláttam és megéreztem, hogy eljött az idő, hogy ezen is változtassak.

Mint már írtam Indiába készülünk. Utunk célja, hogy még tudatosabban és tisztábban éljük Belső Lényünk és Szellemünk Minőségét. És készek legyünk arra is, hogy a Pistis Sophia Szellemi Iskola stabil, fénnyel átitatott, rendíthetetlen Tartóoszlopai legyünk.

Mit is jelent most nekem az, hogy életemet az Egyetemes Elrendező Elv vezesse? Cselekedni, ha Belső Lényem cselekvésre késztet.
(Persze zsákutca is lehet ez a mondat akkor, ha az ember nem hallja Bensője hangját. És lássuk be, hogy nagyon ritkán hallja az ember. Az érzelmeket (félelem, akarat, motiváció,..) gondoljuk Bensőnk hangjának, de AZ NEM AZ!)

Mi most a feladatom?
Befelé figyelve, tudatomat Benső Lényemen tartva, élni Szellemi feladatomat, s mindeközben személyiségemen (érzelmeimen, gondolataimon) túllépve figyelni az Áramlást.

Áramlani az Áramlással. Megérezni azt a Pontot, amikor cselekedni, szólni, lépni kell, és megérezni az Egyetemes Elrendező Elv visszahúzódását, amikor hallgatni és nem cselekedni kell.

Akkor most van feladatom az elkövetkező napokra …

Csilla
2017. június 27.

Még ez jutott eszembe:

Featured

Elvágtam a tenyeremet …

Gondolkodjunk el egy pillanatra azon, milyen intelligens szerkezet is az emberi test, melynek viszonylagosan birtokosai vagyunk. Azért írom hogy viszonylagosan, mert uralni ugyan nem vagyunk képesek azt, mégis kiszolgál minket.

Elvágtam a tenyeremet az egyik nap. Mivel a kezünket igen sűrűn használjuk, szorosan nyomon követhetjük hogyan gyógyul be szinte nyomtalanul a seb. A roncsolódott sejteket lebontja, elszállítja, maximálisan újrahasznosítja és a maradéka az anyagcserével természetesen távozik. A sebet pedig újonnan keletkezett – teremtett – sejtek töltik ki és gyógyítják meg.

Mindezen folyamat a befolyásunk nélkül, természetszerűleg megy végbe a maga harmonikus tökéletességében. Ki mondhatjuk; egy akaratunktól független intelligencia vezényli le a folyamatot. Mégis, mi, amik mi vagyunk a testünkben, nevezzük most ezt Tudatnak, nem voltunk és vagyunk képesek ezt a folyamatot az akaratunk által reprodukálni.

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetünk a birtokában valaminek, ami látszólag intelligensebb minálunk? Képes teremteni és újrahasznosítani oly módon, aminek még csak közelébe sem ér semmi amit ember kreálni képes volt?

Nem lehetséges-e akkor, hogy igazán a Tudat, amik mi valójában vagyunk, csupán kezdetleges, kifejletlen állapotában van? Hogy csupán töredékét használjuk ki a lehetőségeinknek és csupán csökkentett módban működünk? Hogy a Tudat régióinak olyan felfedezetlen és elképzelhetetlenül nagyszerű területei vannak, amik csak arra várnak hogy feltárjuk őket magunkban, és egy új – vagy talán inkább régi?- életterületet hódítsunk meg? Nem kötelességünk-e kutatni és megismerni magunkat, hogyha ennek pusztán már csak a lehetősége fenn áll?

De, ez a kötelességünk, hogy ha ezt megértjük. Alapvető értelmet és célt ad a létünknek, és aki ebben kitartóan erőfeszítéseket tesz, az az eredményeket is meg fogja tapasztalni önnön belsőjében, ami aztán mélyebb értelmet ad és megannyi újabb kérdést vet fel, amelyek irányt adnak a további belső munkának és ennek a csodálatos kalandnak, amit valódi önismeretnek, valódi önmegvalósulásnak nevezhetünk.

~ Ádám

Halhatatlanság Útja

“Ó népek, emberek, akik a földből születtetek és részegségre, alvásra és Isten felőli tudatlanságra vetemedtetek, józanodjatok ki és ne fetrengjetek tovább a romlottságban, az állati álmok bűvöletében!
hidak vagyunkÓ, ti föld szülöttei, miért adtátok magatokat a halálnak, holott hatalmatokban állna a halhatatlanságban részesülni? Térjetek meg, ti, akik a káprázatban vándoroltok és a tudatlanságot választottátok vezetőnek! Szabadítsátok meg magatokat a sötét fénytől, és részesüljetek a hallhatatlanságban azzal, hogy örökre elbúcsúztok a romlástól! “ Hermész: Pimander

Itt az Idő arra a megszabadulásra, melyről Hermész is beszél. Mindenképpen lépni kell, vagyis a Mindenség lép a fejlődés spirálján. Azonban az, hogy mi emberek személy szerint merre lépünk vagy sodródunk (felfelé lépünk az evolúció spirálján, vagy pedig lefelé sodródunk az involúció spirálján) személyes döntéseinktől, utunktól, önfeladásunkról és önlegyőzésünktől függ.

A Pistis Sophia Szellemi Iskola célja, hogy támogassa és vezesse azon embereket akik az evolúció lépését választják.

Bevezető előadássorozatot indítunk: Bevezetés az Egyetemes Bölcsességbe címmel.
bővebben itt >>>

Gyere és ismerj meg minket, utunkat és tanításunkat. Várunk!

„Vegyétek fel a kereszteteket.
Vetkőzzétek le a világot.
Oldozzátok el magatokat a vér kötelékeitől.
Vessétek alá a régi embert
és építsétek meg az új embert.
Töltsétek be a szent törvényt.
Adjatok helyet a fehérszárnyú galambnak.
Ne tegyetek mellé kígyót.
Örvendjetek, szeretteim.”
Mani: Gyöngy-énekek


Érdeklődj, jelentkezz:

Egyetemes Bölcsesség