Elvágtam a tenyeremet …

Gondolkodjunk el egy pillanatra azon, milyen intelligens szerkezet is az emberi test, melynek viszonylagosan birtokosai vagyunk. Azért írom hogy viszonylagosan, mert uralni ugyan nem vagyunk képesek azt, mégis kiszolgál minket.

Elvágtam a tenyeremet az egyik nap. Mivel a kezünket igen sűrűn használjuk, szorosan nyomon követhetjük hogyan gyógyul be szinte nyomtalanul a seb. A roncsolódott sejteket lebontja, elszállítja, maximálisan újrahasznosítja és a maradéka az anyagcserével természetesen távozik. A sebet pedig újonnan keletkezett – teremtett – sejtek töltik ki és gyógyítják meg.

Mindezen folyamat a befolyásunk nélkül, természetszerűleg megy végbe a maga harmonikus tökéletességében. Ki mondhatjuk; egy akaratunktól független intelligencia vezényli le a folyamatot. Mégis, mi, amik mi vagyunk a testünkben, nevezzük most ezt Tudatnak, nem voltunk és vagyunk képesek ezt a folyamatot az akaratunk által reprodukálni.

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetünk a birtokában valaminek, ami látszólag intelligensebb minálunk? Képes teremteni és újrahasznosítani oly módon, aminek még csak közelébe sem ér semmi amit ember kreálni képes volt?

Nem lehetséges-e akkor, hogy igazán a Tudat, amik mi valójában vagyunk, csupán kezdetleges, kifejletlen állapotában van? Hogy csupán töredékét használjuk ki a lehetőségeinknek és csupán csökkentett módban működünk? Hogy a Tudat régióinak olyan felfedezetlen és elképzelhetetlenül nagyszerű területei vannak, amik csak arra várnak hogy feltárjuk őket magunkban, és egy új – vagy talán inkább régi?- életterületet hódítsunk meg? Nem kötelességünk-e kutatni és megismerni magunkat, hogyha ennek pusztán már csak a lehetősége fenn áll?

De, ez a kötelességünk, hogy ha ezt megértjük. Alapvető értelmet és célt ad a létünknek, és aki ebben kitartóan erőfeszítéseket tesz, az az eredményeket is meg fogja tapasztalni önnön belsőjében, ami aztán mélyebb értelmet ad és megannyi újabb kérdést vet fel, amelyek irányt adnak a további belső munkának és ennek a csodálatos kalandnak, amit valódi önismeretnek, valódi önmegvalósulásnak nevezhetünk.

~ Ádám

Reklámok