Eszmecsere Ádám és Csilla

Ádám és Csilla gondolatot váltottunk a Messengeren:

Ádám: Szeretem a munkát, amit csinálunk Csilla.

Csilla: Én is nagyon. Értelmet és célt ad a mindennapoknak és az életemnek! Hálás vagyok érte nagyon!

Ádám: Akkor vegyük komolyan. Amennyire csak lehet. És annál is komolyabban.

Csilla: IGEN, vegyük komolyabban!!! Bennem is van ilyen igény. Azonban a kis én (a személyiség) igyekszik ez alól kibújni.

Ádám: A Lélek bölcs. Néha, talán inkább általában, emberként úgy hisszük többet tudunk Nála az anyagszféráról, mindazért, mert az anyagban vagyunk. Gondoljuk: ő nincs.

Csilla: Kontemplálhatnák erről is.

Ádám: Ó minő balgaság. Ő van (a Lélek) az anyagban igazán, nem Te (a személyiség). Hisz Te mi vagy? Anyagi keletkezvény a Lélek oltárán. Te (mint személyiség, egyéleti létező) nem is lennél, ha a Lélek nem szállna alá ide a fizikai világba. Akkor gondoljuk csak át egy percre. A Lélek előbb volt és látott mindent, mielőtt Te lettél. Akkor ki is az igazán, aki tudhat valamit is bármiről? Természetesen a Lélek.
Kontempláljunk most. Mire várnánk?
Időnk értékes, mert fogy.

Persze tudom, mi vagyunk (személyiségként) az anyagszférában, ezért olyan mintha ez a mi felségterületünk lenne. De alapból tévedünk. A felségterületünk lehet. Azonban még nem az. Még alárendelődve élünk. Lélekben akkor adhatunk Lélek tudásán túlmutató tartalmat, ha meghódítottuk az anyagot. Ha az anyag „alattunk” van és uraljuk. Akkor szolgálhatunk a Léleknek. Egyébként: a Lélek vár, hogy ezt megtegyük, de amíg alárendeltek vagyunk az Anyag törvényeinek, semmit nem szolgálunk igazán, pusztán az anyagot és mechanikus törvényszerűségeit.

  1. március 23. 13 óra körül

Reklámok