A kezdet jelentősége

“A kezdet jelentőségével többé-kevésbé mindig is tisztában volt az ember. A kezdet – szinte bármiről is legyen szó – mindig kiemelkedő, sőt gyakran ünnepi és szent pillanat. A kezdetben mindig van valami, ami a folytatásból már hiányzik. A szellemi ember számára azonban a kezdetnek egészen egyedülálló és kiemelt jelentősége van. Ő nem el akar kezdeni valamit, amit majd aztán egy egész életen keresztül folytatni fog; ő nem folytatni, hanem folytonosan kezdeni akar. Ő az örökös kezdés állapotában akar lenni. Nem évente akar új életet kezdeni, hanem naponta; nem naponta, hanem óránként – mert aki kiengedi kezéből a kezdeményezést, azt elsodorja a folytatás.
De a spirituálisan orientált ember számára nemcsak a mindennapi élet vonatkozásában van kiemelkedő jelentősége a kezdésnek, hanem koncentrált spirituális tevékenységei közepette is. Akár hangos vagy hangtalan szóbeli imádságról legyen szó (lat. oratio), akár elmélkedésről (lat. meditatio), akár szemlélődésről (lat. contemplatio acquisita – vagyis »elsajátított szemlélődés«), az Istenre irányuló figyelem töretlen fenntartására csak annak van lehetősége, aki azt nem elkezdi és folytatja, hanem aki mindvégig a kezdés tetőpontján képes tartani figyelmét. Az Istenre irányuló figyelem permanens aktualitása ugyanis permanens ott-létet kíván az embertől, míg a folytatásban az ember folytonosan kiengedi kezei közül azt, amit a kezdésben magas szinten birtokba vett. Többek között ez az állandó kezdés az, amely a rövid, de gyakran és hosszú időn keresztül ismételt imákat (mint amilyen az ortodox Jézus-ima, a szúfi dhikr, a szanszkrit náma-dzsapa és a japán nembucu) kiváltképpen alkalmas eszközévé avatja a magas szintű istenfigyelemnek: az ilyen imádságoknak ugyanis szinte csak kezdetük van, folytatásuk nincsen.”

Buji Ferenc

Kép: Kondor Attila festménye

Reklámok

A Hegy az a Hegy

“A spiritualitás egyetemes történetének egyik kiemelkedő alakja, Keresztes Szent János (1542–1591) főművéhez, a Kármelhegy útjához készített egy rajzot. A rajz egy hegyet ábrázol: a tökéletesség és a végső beteljesedés hegyét. A hegy lábától három út indul el. A jobbfelé induló széles út – ahogy Szent János fogalmaz – az »égi javakra« törekvő »tökéletlen lélek útja« – vagyis az erényeknek az a széles útja, amely minden előzetes kvalifikációtól függetlenül mindenki előtt nyitva áll. A balfelé elinduló ugyancsak széles út »a földi javakra« törekvő »tévelygő lélek útja«. Míg az előző út egyszerűen csak nem vezet fel a hegy csúcsára, addig ez az út kifejezetten tévút, mely a remélt célnak éppen az ellentétéhez vezet el. Van azonban még egy harmadik út is: »a tökéletesség szűk útja«. Ez az ösvény nyílegyenesen vezet fölfelé a hegy csúcsára. Egyedül ezen az úton lehet eljutni az élet tökéletes beteljesedéséhez, Istenhez. Ami a másik két utat illeti, Szent János nem mondja ki, csupán sejteti, hogy ezek hová vezetnek: míg a jobboldali út a mennyországba, addig a baloldali a pokolba.

A nyílegyenesen fölfelé, vagyis a közvetlenül Isten felé vezető út kezdetéhez a rajzra Keresztes Szent János a következő szavakat írta:

nada, nada, nada, nada, nada, nada – aún en el monte, nada

Vagyis: »Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi, semmi; és a hegyen sincs semmi.« Talán nem volt még senki, aki ennyire drasztikusan fogalmazta volna meg, hogy a végső cél felé vezető szellemi út mindannak tagadása és elvetése, ami aktuálisan van, tapasztalható, birtokolható, és a célba érés állapota – avagy maga a Cél – úgyszintén valami olyasmi, amire a vanság egyetlen általánosan elfogadott értelemben sem vonatkoztatható, s ami mindahhoz képes, ami van, nincs és semmi. Talán nem volt még senki, aki ennyire drasztikusan fogalmazta volna meg annak a keskeny ösvénynek a lényegét, amely egy végtelen önmeghaladás folyamán kivezet a relativitás világából, túl a mennyei és pokoli szférák kettősségén is.”

Buji Ferenc

Lelőhely: https://moly.hu/zonak/belso-szoba, Aleph

Nem “csak” bemondtam

Gyengélkedem. Ketten vagyok itthon a legkisebb fiammal, Décsével (2). Ma találkoztam nálam egy generációval fiatalabbakkal. Van bennük valami méltóság, egy erény, ami kihalófélben van. Az utolsó erények egyike. Az, ahogyan egymással viseltetnek; van benne valódi odafordulás, egy tartás, összetartás.

Tehát gyengélkedem. Valami megtörhetetlen odafordulással és őszinte kíváncsisággal faggattak, hogy mi a baj? Máskor, eddig, kimondtam magamból, de tudtam, nem fognak megérteni, hiába próbálok magamon enyhíteni. Megtörtem a belső mechanizmust, és nem beszéltem. Azt érzem, hogy nem szeretnék többet “jelentéktelenül” Szellemi tartalomról beszélni. Az életem, a gyengélkedésem pedig, Szellemi ismeret birtokában érthető csak meg.

Szerettem volna magamról beszélni, de nem olyan áron, hogy a Szellemi ismeretet feláldozzam az önsajnálatom oltárán.

Több kört futottak velem hogy szóra bírjanak (megtörhetetlenség). Elhangzott közben az is, hogy Szabad Tudatot szeretnék. Válasz: de a tudatod szabad. Mire végül az alábbit mondtam:

Ezt állítom: Mindaz amit látunk, egy, az érzékszerveiddel fel nem fogható börtön. Börtön a Tudatod számára. *Morpheus után.

Hogyan szabadulnál meg abból a börtönből, amit szabadságnak hiszel? Mert azt gondolhatod, hogy képességeidet kis talpraesettséggel szabadon kamatoztathatod a világban? Hogyan szabadulnál meg, amikor a börtön realitása még vastag függönnyel fátylazott szemed előtt? Hát nem zseniális börtön?

*Szókratész

5 érzékszerv, melyeket ismerünk, használunk: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. Mind, teljes mértékben manipuláltak. Következzék egy videó, mely remekül szemlélteti.

Platón barlangja

Ha mindaz amit mi itt az érzékszerveinkkel, gondolkodási képességünkkel világnak és életnek fogunk fel, szimbolikusan egy barlangban van a föld alatt, akkor onnan feljutva a felszínre, vajon mekkora végtelennek tűnő térben találnánk magunkat? Hirtelen mennyire tágulna ki a világ?? Ez félelmetes!

Az 5 érzékszerv mellett, amit ismer az ember, létezik – tudtán kívül – egy tucat rejtett, belső, inaktív érzékszerv is. 

Kérlek lássunk most egy koncentrikus kört, aminek – most – 49 gyűrűje van, melyek egy gyújtópont köré rendeződnek. Tegyük fel, hogy ennek a rendszernek az 5 hétköznapi érzékszervünkkel csak a 49. gyűrűjét ismerjük. Ebben élünk, a perem gyűrűn, ezt hisszük egyedüli valóságnak, mindazzal ami ezen az életterületen történik, anélkül, hogy egyáltalán csak sejtésünk lenne arról, hogy ez mindössze töredéke az egésznek. Annak az egésznek, amit valóban nevezhetünk Való-ság-nak.

A tucatnyi rejtett belső képesség felélesztésével azonban, az összes gyűrű, minden életterület, szféra megismerhető.

Az emberek, ma, a peremvidéki életet, a “disznóvájúnál étkezést” a *Tékozló fiú szavaival élve, az érzékszervi világot tekintik valóságnak, realitásnak, alapnak. Egy rendszernek, melynek a határait sem ismerik. Így, lényegében, fogalmuk sincsen róla, hogy mi lehet ezen túl. Még egy-két-három szférát esetleg tapogat az ember, de tovább egészen biztosan nem lát.

Az elsorvadt belső érzékszervek felélesztésével viszont az egész rendszer feltárható, megismerhető, tudható. A gyújtópontban pedig az a Forrás áll, melynek emléktöredékét imitálja ma a vallás, ezotéria, spiritualitás, mágia, jóslás, okkult tudományok stb.


Elértem hozzájuk, és ere vágyom, szeretném. Elérni az embereket, a Tudatokat, a Lényeket. Látni és érteni őket, segíteni, tanítani, irányt adni. Vízöntő-kori emberek, egyre többen, akik olyasmit keresnek – sokáig tudtukon kívül – amit ez, a jelenlegi világrend nem képes megadni nekik. Én is ilyen ember vagyok.

Megrekedtem ezen a “Hazavezető Úton” egy szinten. Nem a 49. szféra közelében.

Közelebb a Forráshoz.

El akarom érni az embereket, de hogyan tudok elérni valakit, aki a peremgyűrűn él, oda tudatilag teljesen bezárva, öntudatlanul??

Hogyan tudom elmondani pl. a 2D-ben élő pöttynek, hogy mi az a “feletted”?

Nem tudom elmondani. Ez lehetetlen. Mutatni kell. Az életemmel. Csak így lehet! És ez itt a bajom;
Nem élek Szellemi ismereteimhez, tapasztalatomhoz és tudásomhoz méltó életet.

De ma sikerült!

A méltóságig ugyan még egy úton végig kell menni, de ma egy lépést megtettem!

Akinek van füle, hallja meg!

* Ádám
2018. 07. 02.

Ajánlom még – Mátrix I. rész, jelenet: “Morpheus – A mátrix egy rendszer” (ügynökképző program)

Belső Munka és a szerszámok

A Vízöntő-evangéliumában Jézus így szól:

“Azután a szüleivel együtt visszatért Názáretbe (Jézus), ahol ismét ácsként dolgozott József mellet.

Egy nap, amikor előhozta a szerszámait, így szólt:
– Ezekről a szerszámokról az elme műhelyében használatos szerszámok jutnak eszembe, bár azok nem vasból, de gondolatokból vannak, és a tudatot építjük velük. Ott is van vonalzó, hogy kiegyenesedjenek a görbülő gondolatok, ott is van körző, amivel kört lehet rajzolni a szenvek és a vágyak köré, hogy így tartsuk távol őket a jóságtól. Ott is van fejsze, amivel lehasítjuk a tudatot egyenetlenné tévő gömböket. Ott is van kalapács, de azzal az igazság szegeit verjük be. Ott is van gyalu, amivel simává tesszük az igazság templomát alkotó részeket. Igen, az elme műhelyében is használunk szerszámokat, és ott is van létra, aminek hitből, reményből, szeretetből készített fokain a tiszta élet magaslataiba juthatunk fel; létra, amin addig kell másznunk, míg el nem érjük a Tökéletes Ember Templomát.”

Mert a Vízöntő-kori ember feladata az intellektus (emberi gondolkodás) erejével megtisztítani érzelmeit és gondolatait.
Ez egy egyszerű mondatnak tűnhet, azonban csak próbáld meg. Ne ösztönösen, kapásból reagálj a benned felmerülő érzelmekre, hanem először gondold végig és aztán állítsd meg az érzelmi “gyorsvonatot”. Szinte lehetetlen.

S persze azt is gondolhatod, hogy miért is állítanám mag, hiszen érzem, és az érzéseim egy iránytű számomra.
Na ez egy nagyon nagy tévedés ember! Az érzelmek a múlthoz, a kicsiny emberi minőséghez kötnek. Mi pedig NEM ARRA TARTUNK!

Mint ahogy Jézus is mondja, új tudatot építünk, mely nem az érzelmekből nő ki, hanem az önfegyelemből, a tudásból, és az önlegyőzésből.

Mi ezen az úton járunk, és ezt tudjuk megmutatni azoknak, akik az evolúció ezen spirálján tovább kívánnak lépni.

Steinmüller Csilla Magdolna
info.psszi@gmail.com

Ki vagyok én?

Ezt a vezérfonalat használjuk a Vipassana elvonuláson is, Roberto Assagioli Ki vagyok én meditációját.

És most egy másik úton is szembe jött velem, melyet most szeretnék megosztani mindenki hasznára, aki használja:

“Én nem vagyok a fizikai testem – hanem az, aki ezt használja.
Én nem vagyok azonos kedélymozgalmaimmal, – hanem azzal, aki azokat ellenőrzi.
Én nem vagyok azonos gondolatképeimmel, – hanem azzal aki azokat létesíti.
Képzeleteim, kedélymozgalmaim és érzeteim múló kifejezései önmagamnak, – a maradandó Én-nek. 
Én bennük és általuk vagyok, Énemnek változatai azok, de Én – a rendelkező és meglátó – különálló maradok.”

Összpontosítsd gondolataidat erre a megállapításra, fontold meg jól s fogd fel a benne rejlő igazságot, alakítsd életedben élő valósággá és ez a harmadik szabály messze fog vinni annak a tudásnak a keresésében, amely képessé tesz majd a másokon való segítésre. Continue reading “Ki vagyok én?”

Utoljáraszületett János – Könyvajánló

Szellemi Utat járok, járunk.
(Mit is jelent ez? Itt olvashatsz róla bővebben >>>)

Megérintett ez a kis könyvecske. Utoljáraszületett János útját kívánom járni. Talán azért leginkább, mert minden napomat ez a munka teszi ki, meghalni személyiségként (Csillaként, Utoljáraszületetté válni), és  megszületni Magasabb-Én ként, Szellemi Esszenciaként.

Utoljáraszületett János is éli az emberek mindennapi életét, amikor is örököl egy ősétől, akit ő nem is ismert, Nyugtalan Antaltól. Örököse lesz egy háznak és a benne lévő dolgoknak, és egy kikötés is van, a házat nem adhatja el.

És kap egy versikét is hozzá, melynek értelmét meg kellene fejtenie. Ezen sorokat az összes ős ismerte, de értelmét és üzenetét nem tudtak hozzá közelebb kerülni:
“Alakítsd a háza az Eredeti Terv alapján,
Újítsd meg termeit, egyiket a másik után.
S ha majd mesterépítésszé válsz,
A Bölcsek Kövére rátalálsz.”

Continue reading “Utoljáraszületett János – Könyvajánló”