Létezésünk Felelőssége

Ember, Felelős vagy a Létezésedért!

Létezésünk NEM öncélú!
Vagyis nem azért vagyunk itt emberként a Föld nevű bolygón, ebbe a sűrű anyagi világba, hogy egonkat kielégítsük: még több ruha, még szebb ház, még jobb autó, még tökéletesebb telefon, stb…

A személyiségünk egy LEHETŐSÉG Szellemünk (Monádunk. Lényünk) számára, hogy Ő, a fizikai síkon tapasztalathoz jusson.

Most mondhatod, hogy ha személyiségszintű életet élsz, az is tapasztalat a Szellemünk számára. És ebben igazad is van.
Azonban ezt a tapasztalatot már rengetegszer megkapta az egyéleti személyiségtől. Egy gyermek is csak addig jár óvodába, míg el nem éri az iskolást kort. Onnantól kezdve iskolás, új tapasztalatokkal és új tudással.

A mi Szellemünk pedig már az általános iskolát is kijárta, mi pedig még mindig óvodás tapasztalatokat adunk Neki, melyből köszöni, de már nem kér.

Szellemünk szeretné megmutatni, megélni magát itt a fizikai síkon, azonban ehhez ember Te kellesz! A Te lemondásod személyiségszintű életedről, akaratodról, céljaidról és felajánlani magadat a Szellemnek.

Az idő megérett arra (Vízöntő-kor), hogy ne a személyiség gazdagodását tartsuk szem előtt, hanem a Szellemi Célját.

Azt tudnod kell, hogy Szellemednek NEM te vagy az egyetlen fizikai megtestesülése. Többen is lehettek egy az Monád energiájával, és bizony a Szellem a felé fordul aki lépeget felé. Aki törekszik, aki akarja a vele való egyesülést.

Felelősek vagyunk a Lényünk iránt! S a Monádunkhoz nem vezet sok út!

Az Út a Tudat Forradalmának Útja. És erről a Tudati Útról szól a Vízöntő-kor is.

Ébredj Ember!

Steinmüller Csilla
2018. 05. 01.

Reklámok

Eszmecsere Ádám és Csilla

Ádám és Csilla gondolatot váltottunk a Messengeren:

Ádám: Szeretem a munkát, amit csinálunk Csilla.

Csilla: Én is nagyon. Értelmet és célt ad a mindennapoknak és az életemnek! Hálás vagyok érte nagyon!

Ádám: Akkor vegyük komolyan. Amennyire csak lehet. És annál is komolyabban.

Csilla: IGEN, vegyük komolyabban!!! Bennem is van ilyen igény. Azonban a kis én (a személyiség) igyekszik ez alól kibújni.

Ádám: A Lélek bölcs. Néha, talán inkább általában, emberként úgy hisszük többet tudunk Nála az anyagszféráról, mindazért, mert az anyagban vagyunk. Gondoljuk: ő nincs.

Csilla: Kontemplálhatnák erről is.

Ádám: Ó minő balgaság. Ő van (a Lélek) az anyagban igazán, nem Te (a személyiség). Hisz Te mi vagy? Anyagi keletkezvény a Lélek oltárán. Te (mint személyiség, egyéleti létező) nem is lennél, ha a Lélek nem szállna alá ide a fizikai világba. Akkor gondoljuk csak át egy percre. A Lélek előbb volt és látott mindent, mielőtt Te lettél. Akkor ki is az igazán, aki tudhat valamit is bármiről? Természetesen a Lélek.
Kontempláljunk most. Mire várnánk?
Időnk értékes, mert fogy.

Persze tudom, mi vagyunk (személyiségként) az anyagszférában, ezért olyan mintha ez a mi felségterületünk lenne. De alapból tévedünk. A felségterületünk lehet. Azonban még nem az. Még alárendelődve élünk. Lélekben akkor adhatunk Lélek tudásán túlmutató tartalmat, ha meghódítottuk az anyagot. Ha az anyag „alattunk” van és uraljuk. Akkor szolgálhatunk a Léleknek. Egyébként: a Lélek vár, hogy ezt megtegyük, de amíg alárendeltek vagyunk az Anyag törvényeinek, semmit nem szolgálunk igazán, pusztán az anyagot és mechanikus törvényszerűségeit.

  1. március 23. 13 óra körül