Elvágtam a tenyeremet …

Gondolkodjunk el egy pillanatra azon, milyen intelligens szerkezet is az emberi test, melynek viszonylagosan birtokosai vagyunk. Azért írom hogy viszonylagosan, mert uralni ugyan nem vagyunk képesek azt, mégis kiszolgál minket.

Elvágtam a tenyeremet az egyik nap. Mivel a kezünket igen sűrűn használjuk, szorosan nyomon követhetjük hogyan gyógyul be szinte nyomtalanul a seb. A roncsolódott sejteket lebontja, elszállítja, maximálisan újrahasznosítja és a maradéka az anyagcserével természetesen távozik. A sebet pedig újonnan keletkezett – teremtett – sejtek töltik ki és gyógyítják meg.

Mindezen folyamat a befolyásunk nélkül, természetszerűleg megy végbe a maga harmonikus tökéletességében. Ki mondhatjuk; egy akaratunktól független intelligencia vezényli le a folyamatot. Mégis, mi, amik mi vagyunk a testünkben, nevezzük most ezt Tudatnak, nem voltunk és vagyunk képesek ezt a folyamatot az akaratunk által reprodukálni.

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetünk a birtokában valaminek, ami látszólag intelligensebb minálunk? Képes teremteni és újrahasznosítani oly módon, aminek még csak közelébe sem ér semmi amit ember kreálni képes volt?

Nem lehetséges-e akkor, hogy igazán a Tudat, amik mi valójában vagyunk, csupán kezdetleges, kifejletlen állapotában van? Hogy csupán töredékét használjuk ki a lehetőségeinknek és csupán csökkentett módban működünk? Hogy a Tudat régióinak olyan felfedezetlen és elképzelhetetlenül nagyszerű területei vannak, amik csak arra várnak hogy feltárjuk őket magunkban, és egy új – vagy talán inkább régi?- életterületet hódítsunk meg? Nem kötelességünk-e kutatni és megismerni magunkat, hogyha ennek pusztán már csak a lehetősége fenn áll?

De, ez a kötelességünk, hogy ha ezt megértjük. Alapvető értelmet és célt ad a létünknek, és aki ebben kitartóan erőfeszítéseket tesz, az az eredményeket is meg fogja tapasztalni önnön belsőjében, ami aztán mélyebb értelmet ad és megannyi újabb kérdést vet fel, amelyek irányt adnak a további belső munkának és ennek a csodálatos kalandnak, amit valódi önismeretnek, valódi önmegvalósulásnak nevezhetünk.

~ Ádám

Reklámok

Utak és Utak

Sok ösvény létezik a spirituális úton. Sőt, az ember életében is sok-sok lehetőség van.
Ez az én utam – hallom sokszor –  s én ezen megyek. Azt pedig nem választom, mert az nem jó számomra.”

Igen, vannak utak és utak. De mitől is függ, hogy melyiket választjuk, és melyiken érezzük jól magunkat? (Vajon fontos, hogy jól érezzük magunkat?!)
Ez egy igen összetett kérdés, de röviden összefoglalva függ a belső beállítódottságól, a neveltetéstől, az adott kultúrától, a személyiség pszichológiai milyenségétől, az értelmi és érzelmi IQ-tól, az előző életekből hozott lenyomatoktól, az én-ektől (személyiség aspektusoktól), a karmától és bizony a Leléktől is (Ő Belső, halhatatlan Istnei Lényem).

Sőt! Amitől igazán függ az a Cél! Vagyis, hogy mit is akarok elérni az életben, mit szeretnék birtokolni, hova akarok eljutni? (S vajon ki az aki akar?)

4acda905c153a939984fd9c3a5777020Én Belső Lényemmel kívánok élő kapcsolatot kialakítani. Át kívánom adni személyiségemet Lényemnek, hogy Ő legyen az aki akar, aki cselekszik, aki a célt kijelöli.
Mert életünk értelme itt a Vízöntő-kor hajnalán Belső Lényünkkel való egyesülés. Meghalni személyiségként és újjászületni Magasabb-Én ként.

“Annak növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom.” – ahogy Keresztelő János is kijelenti.

Ez az Út számomra! Ezt tölti ki tudatomat, napjaimat, ez cselekedeteim mozgatórugója, személyiségnemesítésem hajtóereje, hogy egy napon Csillaként meghaljak, és megszülessek Krisztusi minőségemnek.

És milyen gyakorlati lépéseket teszek: meditáció, ima, spirituális gyakorlatok (Rúna, Mágia), tudatos létezés vagyis Új Élet.
Igyekszem minden pillanatban élő és aktív kapcsolatban lenni Belső Lényemmel és Istenanyámmal. Igyekszem tudatomat, gondolataimat, érzelmeimet tisztán tartani, hogy egyre közelebb kerüljek Másik Énemhez, Krisztusomhoz.

Ezt élem és ezt is tanítom.

„Elengedhetetlen tudnunk, hogy honnan jövünk, merre tartunk, mi okból és célból vagyunk itt.
Élni pusztán azért, hogy éljünk, enni, hogy létezzünk, dolgozni, hogy ehessünk: ez nem lehet az egyetlen valódi életcélunk.
Kétségkívül meg kell oldanunk létezésünk rejtélyét, meg kell értenünk az élet értelmét….
Így hát, elérkezett az óra, hogy megtudjuk, kik vagyunk.
A fizikai test nem minden, Látni egy ember testét nem jelenti azt, hogy megismertük a valódi lényét….
” * 
Samael Aun Weor

 

imazaszloSteinmüller Csilla Magdolna
spirituális tanító
2015. július 29.
újragondolva: 2018. 06. 14.

Életünk színtere

Életünk színtere a dialektikus világ. (Igazi Otthonunk nem ebből a világból való, hanem ezen túl van, az Isteni dimenziókban.) Ezzel kapcsolatban több dolog is van, melyet érdemes végiggondolni.
Kinek is? Annak, akinek elege van e világ ígéreteiből, látszaterejéből és hazugságaiból.

the_polarity_by_mindtuber-d61efu9Azért is érezzük a kiúttalanságot, mert bennünk, a szívünkben, megtalálható (általában) egy Szellemszikra Atom, mely halhatatlan Lényünk lenyomata. Életre szeretne kelni! Szeretné beteljesíteni Isteni küldetését. És rendszeresen küld sürgető nyomást és elégedetlenséget, hogy támogassa kereső utunkat, mely kifelé vezet a dialektikus világból.

A dialektus világ egyik jellegzetessége, hogy mindent polaritáson keresztül mutat meg. A polaritás az ő működési módja: jó és rossz, férfi és nő, éjszaka és nappal, stb. …

Olvasunk vagy hallunk valamit, azonban hamarosan olvassuk vagy halljuk az ellenpólusát is ugyan annak a dolognak. És ha vesszük a fáradtságot és végiggondoljuk mindkét oldalt, rájövünk, hogy mindkettőben van (egy bizonyos szinten) igazság.
Ez a nagy játék a dialektikus világ egyik “fegyvere”, hogy megosszon minket. Mert egyből bekapcsol bennünk, hogy választanunk kell, valamelyik oldalra kell állnunk! (S ezt használják ki a politikusok is.)

Egyszerűen, lételemünk a választás. Kötelező valami mellett vagy ellen állást foglalnunk. Olyan nem lehet, hogy ne legyen véleményem, egy beszélgetésben ne tudjak az egyik oldal mellett szót emelni, érvelni.
Azonban ezzel a cselekedetünkkel még jobban belemerülünk a dialektikus (istentelen) világba, és tápláljuk a bennünk megbúvó – a Szellemszikra Atom által indított – elégedetlenséget, fájdalmat és űrt.

Azonban ha meglátnánk, hogy

  1. MINDIG van másik oldal! Ez ebben a világban a működési mód. Nincs Tiszta Igazság az egyik pólusban sem!
  2. A másik oldalnak is van igazsága! Ha mérlegre tennénk a két pólust, azt láthatnánk, hogy bizony egyensúlyban vannak!
    (Ó, most felháborodhatsz, hogy “ez nem igaz. Én jó vagyok, de bezzeg a főnököm, a férjem, szomszédom, az rossz. Bánt, kihasznál, megaláz.”
    Igen, egy szeletben igazad van, de ez ennél összetettebb kérdés, mely összefüggéseit nem látjuk.  Egy szeletet látunk, a többi rész számunkra a láthatatlanban van!)

arany-középMi a kiút ebből a helyzetből? Egyáltalán ki lehet ebből kerülni?
A kiút az Arany Középút!

Első lépés a belátás. Belátni, hogy a dialektikus világ működése MINDIG kétpólusú!
Minden, két oldalról mutatja meg magát. A két oldal adja meg ezen a szinten a “teljességet”. Nem lehet az egyik oldalt (véleményt, nézetet) kihangsúlyozni, a másikat pedig megtagadni!

Ha megszületett bennem a belátás akkor a mindennapokban igyekezzek ezt alkalmazni. Ne billenjek ki csak az egyik pólusba.

S ezen az úton a fejlődésem eredményeképpen elérhető válik számomra, hogy beállok az Arany Középútba.

Steinmüller Csilla Magdolna
spirituális tanító
2017. 05. 16.

polarity-6-illustration-426

Az Egyetemes Bölcsességről

az útMinden vallás megmutat egy-egy szeletet abból az Egyetemes Bölcsességből, ami alapul szolgál minden létezőnek. Amit most vallásként ismerünk az ezeknek az egyházaknak az úgynevezett exoterikus, külső köre. Létezik azonban egy hermetikus, az idők során rejtve működő belső köre mindegyik nagy irányvonalnak. Ezt nevezzük ezoterikus, belső körnek.

Minden vallás Ezoterikus alapja ugyanarról a bölcsességről beszél és olyan ismeretet ad át a Transzcendentális valóságról, amit csak kevesen kaphattak meg. Azok számára volt elérhető, akik bizonyították hogy méltóak arra hogy belépjenek ebbe a titkos misztikus belső körbe, hogy megkaphassák a legtisztább Isteni Tudást, ismeretet, annak teljességében. (Pl. 7 évet kellett várnunk hogy próbatanítvánnyá válhassunk, majd újabb 7 év próbatanítványág után lehettünk tanítványok, és a kemény, odaadással és belső-külső munkával, tanulással, hittel és bizakodással megélt 7 év után kaphattunk beavatást a hermetikus ismeretbe.)

Azonban a Vízöntő korába léptünk, és az emberiség előtt megnyílt ez a kapu. Megkapjuk a lehetőséget, hogy rátaláljunk és rálépjünk a Hazavezető Ösvényre. Ezt az utat mutatja meg nekünk az Egyetemes Bölcsesség, de járnunk nekünk kell rajta. Kitartással, odaadással, önátadással, szorgalommal, szolgálattal…
A Belső Út nem egy könnyű út, de egymást támogatva meg tudjuk tenni az előttünk álló lépéseket.

Ezt tűztük ki célul: eljuttatni az ismeretet mindazokhoz, akik keresnek, hogy aztán együtt haladhassunk ezen a kihívásokkal és csodálatos tapasztalásokkal teli keskeny ösvényen.

Varga Ádám Gábor
spirituális tanító

 fénybe